Régészeti lelet vagyok! Csak én még mozgom, és azt hiszem gondolkodom is. Lehet, hogy ez nagyképűség, mármint ez a gondolkodósdi, de szeretem azt hinni, hogy azt teszem. De elkanyarodtam a tárgytól. Szóval régészeti lelet vagyok. No nem azért, mert olyan öreg vagyok. Nem, nem. Azért vagyok régészetei lelet, mert körülöttem itt vannak a Magyar Gipszkatonák. Embernagyságúak és gipszből vannak! A Gipszhadsereg. És azért jobbak mint kínai agyagtársaik, mert ezek beszélnek. Sőt, beszélnek és járnak! És ezt nem képzelem ám, ezt bárki megnézheti aki kis országunkon végigmegy, mert az láthatja a gipszkatonákat. És utána persze rémeket álmodik hónapokig. Aki látja a gipszkatonákat utána bármilyen horrorfilmet megnézhet!
Ugye most azt hiszitek beteg vagyok. Akkor csináljunk egy tesztet: mindenki menjen el a legközelebbi középiskolához (ahol lányok is tanulnak). Várja meg a kicsöngetést és nézze mag az arcokat. Minden második úgy néz ki mintha Photoshoppal sminkelt volna. Nincsenek arckifejezések, csak púder! Gipszkatonák! Emberek, legyünk már emberek. A merészebb iskola előtt váró, úgynevezett aktivisták, egy tűzoltóslaggal 5bar nyomáson megpróbálhatják leoldani a fehér maszkot. Sok sikert. Támogatom a partizánakciót.
Lehet, hogy csak önző szarság, de én szeretem, ha valakinek vannak arcvonásai. Szobrokat múzeumban is láthatunk. Jó-jó, tudom vén fasz vagyok már, és ilyen kis bukszák (ezt a szót lehet, hogy ők nem is ismerik) nem állnak szóba velem. De ha mégis. Mondjuk megkérdezné az egyik gipszkatona, hogy mennyi az idő, vagy azt hogy hol van a legközelebbi "Reprodzsínsz". És én persze valami frappáns és elragadóan vicces választ adnék. Akkor a rohadt életbe, húzodjon mosolyra az összes mimikai izma, mert arcon verem egy döglött pisztránngal. Hú, mégis beteg vagyok! No de ennyi régészeti lelet között ki normális?
